40x50, akril, metál akril. A legnagyobb türelmet igénylő festményem kétségkívül ez; a macskakövek minden este hazamennek a házaikba, amikor látják, hogy feljött a Hold. Elajándékozva. ☺

20x20, akril. Megmondom őszintén, hogy fogalmam sincs mit akartam festeni, de nem tetszett, ezért elhelyeztem a kerti csap alatt és ráeresztettem. 

Ebben az 50x50 centiméterben a legkedveltebb színeim mind bemutatkoznak. Univerzumnak készült, de közben meggondoltam magam és festőkéssel úgy lealapoztam, hogy csak na! A levendulák másnap kerültek rá, s utána a struktúra, valamint a Hold. Ahogyan a fény játszik a képen, ezüstös-zöldes-kékes…

Ezt a képet ha megröntgeneznék, egészen más lenne rajta. Egy rózsaszínes-szürkés árnyalatokkal festett absztrakt partszakaszt ábrázolna. Amikor elfogy itthon a vászon-készletem, mindig elgondolkozom mielőtt újra bevásárolok,  hogy mindegyik képemmel elégedett vagyok-e úgy, ahogyan megfestettem. És…

Ez volt a legelső tenger, amit festettem és emlékszem, hogy előtte még elmentem futni. Akkor még nem tudtam, hogy ezek a mohadarabkák és fűszálak is rajta lesznek. Út közben gyűjtöttem őket hozzá. Iszonyatosan görbe lett a horizont és utazás során már kagylót is vesztett a kép, így restaurálnom…

Echinacea purpurea. Debrecenben a Nagyerdőn találkoztam egy nyári hétvégén ezekkel a bájos bíbor kasvirágokkal és már akkor tudtam, hogy festeni fogok róluk egy képet, jövőre pedig ültetek a kertbe is. A narancsos metál-akril kölcsönöz a képnek nyárias ragyogást, s a nap ki szeretne törni belőle.…

A kép, ami nekem jobban tetszett kidolgozatlanabb állapotában, de azért nem állítom, hogy így nem tetszik. Éppen a felhőfestést gyakoroltam ezen az 50x70 méretű, ötszáz tonna fehér akrilfestékkel és négyszázkilencven tonna kék akrilfestékkel díszített feszített vásznon.  ELKELT.☺

Ez az egyik kedvenc képem azok közül amiket eddig festettem, Ekkor fedeztem fel a tubusos fehér akrilfestéket, amit egyenesen a vászonra nyomtam, mint egy szédült. Néha szeretek úgy festeni, hogy egyáltalán nem gondolom át mit csinálok, csak hagyom, had mozogjon a festék saját természete szerint.…

Csöppet sötét hangulatú lett, de olykor nekem is van ilyenem. Csapom-vágom, s az sem baj ha nem kerek a Hold. Ez a kis éjszakai vihar 50x70-es feszített vászonra készült akrillal és metál-akrillal, lilásan ragyog ahogyan a fény uralma alá kerül. 

Mostanában minden nap esik az eső. Amit én imádok, főleg nyáron, amikor az ember feje fellélegzik a le/rázúdult csapadéktól. Amikor ezt festettem, akkor is éppen leszakadt az ég. Mindig amikor lepakolom a festőállványt a szabad ég alá, akkor történik ez... ki is tettem az esőre teljes lelki…