Egy huszas éveiben járó, nő nemű egyed vagyok, akit Eszternek neveztek el az ősei. Egy vidéki kisvárosban élek, a zajoktól és mindenféle fergeteges forgatagoktól távol, erdő mellett, kertes házban, békében és harmóniában.
Mióta festek és miért?
Amióta valaki felszabadította bennem a vágyat, hogy szavak nélkül megjelenítsek valamit, ami szavakkal nem mondható el. Mindezt azért, mert jól esik csinálni és jól esik létrehozni egy olyan dolgot, amire csak rá kell nézni és be kell fogadni.
Tanultam-e festeni?
Nem. Szeretem magam felfedezni, hogy 'ha így fogom az ecsetet akkor ezt csinálja', 'ha ilyen szín mellé ilyet festek, akkor ilyen hatású lesz', 'ha ezt ezzel keverem - ez lesz belőle' stb.. Anatómiát nagyon jó lenne tanulni, bár néha kifejezetten szórakoztat, hogy baromi aránytalanok és szétcsúszottak az ábrázolásaim. Sokszor nem is törekszem rá, hogy valami tökéletesen élethű legyen, ám így is gyakori felkiáltás a számból az 'Ez hogy néz ki?!'. Azután persze nevetek rajta. Nem tudnék úgy felszabadultan festeni, hogy valaki ott áll mögöttem és irányít, ellenőriz vagy elbírálja elég jó lett-e a végeredmény. Persze nagyon szeretek tanulni és tudom, hogy hasznos lenne, de egyelőre én így szeretem ezt művelni és mindenkit csak bátorítani tudok: ha egy leheletnyi vágyat is érez magában hogy kipróbálja, tegye meg! Nincs olyan hogy nem tud, azt el kell felejteni. :)
Milyen témájúak a képeim? Melyik irányzatot képviselik?
Leginkább a természetből táplálkozom - mert lenyűgöz és a közelsége olyan békével tölt el, amely békéhez csak egy hasonlatos béke van: vannak olyan témájú képeim is, amelyek annyira személyesek és annyira csak az enyéim, hogy soha nem fogom megosztani őket. Szimpatizálok az impresszionizmussal, a posztimpresszionizmussal, a szürrealizmussal, az absztrakttal és a minimalizmussal is, de egyikbe sem tudnám konkrétan besorolni magam. Van olyan képem amely pl. tartalmaz szürrealista vonást, van olyan, amelyik kicsit impresszionista, van olyan amelyik absztraktnak lett nevezve, mert ki akartam próbálni milyen lehet így ábrázolni, de még nem festettem annyit, hogy kijelenthessem, valamit képviselnek a festményeim vagy valahová tartoznak. Egyszerűen csak hozzám tartoznak és olyanok, amilyenek.
Eladóak a festmények?
Igen, lehet vásárolni. Alapvetően nem hirdetem őket eladásra, (kivéve ha már nem férek el a szobámban), de ha valamelyik megtetszik, érdeklődni lehet bátran a megadott elérhetőségeken. ← (: A szívemhez legközelebb álló egy-két piktúra sajnos kérésre sem eladó.
Miért nincs rajtuk szignó vagy miért csak egy-két képen van?
Van, csak a hátoldalukon/oldalukon. Nem szeretek elbarmolni egy képélményt egy oda nem illő irkafirkával. Kipróbáltam, nem tetszett. Szerintem lehet akármilyen megkapó egy festmény, a rajta lévő írás pillanatok alatt arra tereli a figyelmet, hogy az adott képet ki festette még azelőtt, hogy a befogadó befogadná a teljes képi minőséget - hacsak az alkotó nem rejti el ügyesen a szignót a színek közé - de annak meg mi értelme? Meg lehet kövezni, de számomra a kép és az írás tökéletesen összeférhetetlen. Olyan mint a krumplistészta!